2021.11.30.

A fára mászás és a siker kapcsolata

Gyerekkoromban nem mászhattam fára. Nem is nagyon próbálkoztam vele, mert anyám állandóan jajveszékelt, hogy leesem és összetöröm magam. Merthogy ügyetlen vagyok. Nagyon hamar elhittem, hogy ez így is van, így nem is volt bátorságom hozzá.

Így már csak irigykedve figyeltem, ahogy az unokatestvéreim, vagy a szomszéd gyerekek nálunk a legfeketébb cseresznyét ehették, mert ugye az van a legmagasabban. Ha esetleg volt olyan, hogy neki indultam a fán felfelé, az első ágnál tovább nem mertem mászni. Ebből kifolyólag elég hamar idegenné vált számomra a fára mászás.

Felnőttkoromra a sikertelenség maradt meg mindebből nagyon sokáig. Mindig, amikor neki kezdtem valaminek, csak egy darabig jutottam, mert elszabotáltam a sikert. Mert nekem „úgysem sikerül”. Nem hittem abban, hogy megtart a világ, ha rábízom magam, mint ahogy abban sem hittem, ha átölelem a fát és megbízom benne, megtart az is.

A fa az ég felé jutás szimbóluma. A haladásé, a sikeré. Nem tudok úgy fára mászni, hogy ne öleljem át a fát, tehát ne bízzam rá magam teljes egészében a fára.

Ahogy gyerekkoromban a fa testesítette meg a félelmet és szégyenérzetet, a szégyent, hogy nem tudok rá felmászni, mely miatt sokszor gúny és nevetés tárgya voltam, felnőttkoromban az előrejutás, a siker lehetősége jelentette ugyanezt. Emlékszem, nagyon sokáig úgy gondoltam, ha sikeres vagyok, azért szégyenkeznem kell, már ha eljutottam odáig.

Legtöbbször el sem jutottam, mert már a felé vezető úton elszabotáltam, vagy szimplán abbahagytam, mert szégyenérzetet éreztem.

Magát a szégyenérzetet nem értettem, nem tudtam párosítani, tudatosítani, hogy a már nyilvánvaló siker miatt érzem, rengeteg okot találtam rá, miért szégyenkezem, zseniális módon meg tudtam magyarázni magamnak, a siker nekem miért nem jár.

Egy gyerek fára mászás közben tanulja meg azt, hogy leesem, leporolom magam, és újra felmászom. Megtanulja, hogy oda kell figyelni, korhadt ágra nem lépünk, mert leesünk. Gyerekkorban, fára mászás és leesés közben tanulja meg a gyerek kezelni a kudarcélményt. Kudarc, ha leesünk, de nincs baj, a világ, a fa megtart, ha jó szorosan átölelem, és a sikereim az égbe érhetnek.

Hogy a sikernek nincs plafonja, csak rá kell bíznom magam a fára, elég erősen kell szorítanom, és lépkednem kell feljebb és egyre feljebb. Izzasztó sokszor, önfegyelem, figyelem, és türelem kell hozzá, nehogy rosszul, rossz helyre lépjek, de ha következetesen betartom ezeket a „szabályokat” a fa legmagasabb pontjára juthatok. Fel a végtelenségbe.

Felnőttként erről szól a célhoz vezető út. Sokszor kemény munka, de lépésről lépésre kellő önfegyelemmel, figyelemmel, alázattal, türelemmel bármit elérhetek, bárhova érhetek.

Csak fel kell idéznem a fára mászás közben tanultakat. Ha leesem, tehát elbukom, nincs baj. Levonom a következtetést, hogy nem szabad korhadt ágra lépni, mert az nem tart meg, tehát még egyszer ugyanazt a hibát nem követem el, jó szorosan ölelem a fát, tehát elég erős a világba vetett hitem, és ha mindez megvan, semmi sem áll a sikereim útjában.

Nincs a sikernek sem plafonja, ahogy a fának sem.

Mint ahogyan tudom azt is, hogy egy frissen ültetett facsemete sem tart meg. Tehát erős gyökérzettel rendelkező, stabil fát kell találjak, csak arra tudok mászni, csak az tart meg.

A világba vetett hitem is attól erős, hogy tudom, hogy erős gyökerekkel rendelkezem. Azokban a családokban, ahol a gyermekek kellő figyelmet, melegséget, odafigyelést, törődést, az igényeikre való ráhangolódást kapnak, ahol éltető mintát adnak a szülők, erős gyökerekkel rendelkeznek, tehát bíznak a fa megtartó erejében, tehát elég erős a világba vetett hitük is.

Egy bíráskodó, kritizáló családban nevelkedett gyermeknek nincs világba vetett hitük. Nem képesek elhinni, hogy a világ megtartja őket, így az első sikertelenségnél, kudarcnál hajlamosak a feladásra.

Munka, de van lehetőség a korlátok éltető mintára cserélésére.

2020. január 11-én évindító előadást tartok a tudat alatt megbújó minták tudatosítására.

https://www.facebook.com/events/512509542928433/

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük